Interjú Lung Andrással

Interjú Lung Andrással

A weboldaladon azt olvastam rólad, hogy esküvő, glamour és portré fotós is vagy. Van ezek közül a területek közül kedvenc? 

Igen-igen, alapvetően ez a 3 zsáner áll legközelebb hozzám, hiszen valamelyest mind a 3 témában ugyanaz a közös, mégpedig az emberábrázolás. Hozzám manapság a statikus témák fényképezése már nem áll oly közel, mint pár évvel ezelőtt. Ettől függetlenül a mai napig szeretem az enteriőr képeket, de emberekkel foglalkozni szeretek igazán. És ha választani szeretnék, hogy mi áll hozzám a legközelebb, akkor azt gondolom, hogy változó. Talán az esküvő és glamour fotózás közül kerülne ki az, amely kicsit kiemeltebben kedvenc, de hullámzó…gondolok itt arra, hogy egy erős esküvői szezonban kicsit már vágyok egy jó stúdiós glamour fotózásra, míg az esküvői szezont követően jellemzően a szexi fotózásoké a főszerep. Viszont nagyon tudom várni az esküvői szezon kezdetét jelentő májust is a tavasz beköszöntével. Így azt hiszem, abszolúte kiegészítik egymást ezek a területek, és a képzeletbeli dobogó legfelső fokán 2 témának kell osztoznia.

Az Instagramodat nézegetve, nem lehet nem észrevenni a számtalan gyönyörű nőt, akik gyakran vannak lenge ruhákban a képeiden. Nem félsz attól, hogy ezek a fotók egyfajta bekategorizálást jelentenek neked? Nem félsz a skatulyáktól?

Való igaz, aki szétnéz a közösségi platformjaimon számtalan gyönyörű női modellel készült képemet láthatja fehérneműben, szexi modell pózokban, de aki igazán figyelmes, azt is láthatja, hogy nem csupán az úgynevezett glamour témájú képek teszik ki a portfóliómat.

Számtalan olyan fényképet is publikálok, melyek merőben eltérőek vizuális tartalomban a korábban említett témától. Így kifejezetten glamour fotósként nem is lenne helyes aposztrofálni engem.

Mindig is igyekeztem vegyes profilt felépíteni és nem azért, mert tartanék a „beskatulyázástól”, ahogy a kérdésedben is említetted, hanem pusztán csak azért, mert több olyan témakörben is aktívan dolgozom, melyeket ugyanúgy élvezek és ugyan annyira szeretek, mint mondjuk a szexibb témájú fotózásokat.

Egyébként számtalan olyan példát tudnék felhozni arra, hogy előnyt jelentett a glamour fotózásban szerzett munkásságom és tapasztalatom a megbízásoknál és az egyéb fotózási területeken.

Azt is tudni kell az erotikus hangulatú fotózásról, hogy a számtalan emberábrázolási téma közül az egyik legtechnikásabb stílusnak tartják számon.

Az általam űzött vállfaja pedig kifejezetten annak számít. Gondolok itt arra, hogy nem egy szépen és lakásszerűen berendezett stúdióban, vagy valamilyen szállodai enteriőrben készítem a képeimet, melynél a témát már eladja a miliő és a tér látványa, hanem egy úgynevezett steril stúdiós környezetben, mely nem áll másból, mint egy fehér háttérből. Itt jóval nehezebb dolga van a fotósnak, de a modellnek is természetesen.

A fények, az árnyékok, a modell pózok, a mimikák, a perspektívák, a kommunikáció és az utómunka technikája egyenlő arányban fontosak a végeredmény szempontjából, így mindenre kiemelten figyelni kell, összhangban tartani és egységgé kovácsolni. Ettől ilyen nehéz 1 db fehér háttéren glamourt fotózni.

Emellett igyekszem minden készülő, vagy elkészült fotósorozatomban az igényességet legfontosabb szempontként szem előtt tartani, továbbá a modellemet a lehető legszebb módon megfogalmazni képileg, és Nőként ábrázolni. Egy olyan vizuális igényességet és jól kibalanszírozott képi világot próbálok mindenki szeme elé tárni a képeimen keresztül ebben a témakörben is, amely miatt nekem úgy érzem sosem volt okom szégyenkezni akár egy vállalati vezető előtt nemtől függetlenül egy céges fotózáson, vagy akár egy násznép előtt egy menyegzőn.

Melyik volt életed eddigi legizgalmasabb fotózása?

Talán mindenből a legelső…

De félretéve a tréfát, sok olyan fotózáson vagyok túl, mely valamilyen okból kifolyólag vált emlékezetessé.

Megéltem olyan esküvőt, melynél a vőlegény aggasztó módon kezdett el viselkedni a saját nagy napján. Konkrétan nem lehetett semmilyen létező módon elérni őt és senkinek sem sikerült kapcsolatba lépni vele. Ami a legrosszabb, hogy a leendő feleségének sem vette fel a telefont az esküvő délelőttjén, így mindenki tanácstalanul és értetlenül állt a dolog előtt… feszült pillanatok voltak ezek.

De végül pár óra elteltével megjelent a leendő férj. Mit ne mondjak, sok beszédes tekintetet láttam aznap és emlékezetes „riport képek” készültek. Azt hiszem, minden jelenlévő számára kitörölhetetlen „élmény” volt ez a nap.

Mint minden szakma, a fotósok szakmája is felhígult. Kár ezt tagadni. Sokan vesznek egy gépet, lőnek 2 jó képet és azt mondják magukról, hogy fotósok. Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki igazán profivá váljon? (Zavar-e ez téged?)

Abszolúte nem zavar ez a nemzetközi jelenség, sőt, bizonyos esetekben és szegmensekben talán még szüksége is van a szakmának az új látásmódra…stb., hogy egy egészséges piaci „verseny környezet” alakuljon ki. Mert ez mindenki számára ösztönzően hat, vagy inkább kellene, hogy hasson.

Talán, ami némileg elszomorító, hogy ez köszönhető annak is, hogy ma a fotográfia egy trendi szakmává avanzsálódott, hiszen kívülről szemlélve kevés erő és energia befektetés mellett lehet vele anyagi bevételre szert tenni. Sokan így csupán kiegészítő keresetként tekintenek erre a csodálatos szakmára, hígítva ezzel azt.

Emellett a világpiacot uraló tradicionális fotótechnikai cégóriások kiforrott gyártástechnológiája már a középkategóriai szegmensben elérhető áron megtalálhatóak. A bennük fellelhető rendszer pedig olyan fejlett, hogy már a nem professzionális felhasználásra szánt termékek is szuper jó eredményt tudnak produkálni, hiszen mindent „elvégeznek helyetted” úgymond, így neked „csak exponálni kell”. Ez az ígéret legalábbis, melyet a gyártók sugallnak.

Illetve mindenki számára jóval elérhetőbb áron kínálják a képek kidolgozásánál felhasználható divatos, úgynevezett preseteket, filtereket, melyek „automatikusan elfedik a képek hibáit” és elfogadható, akár még piacképesre feljavított fényképet eredményeznek. Mindezek használatát pedig az ismert videómegosztó portálokon fellelhető számtalan „tutorial videón” keresztül könnyebben el is lehet sajátítani.

Ha a fentieket figyelmesen végig olvassuk, akkor azt szűrhetjük le mindezekből, hogy szinte mindent pénzért meg lehet vásárolni.

Viszont a gyakorlatot, a készség szintű magabiztos géphasználatot, a technikai ismereteket, a fejlett szoftverismeretet, a magas minőségű utómunka tudást, az ügyfél kommunikációt, az önmarketingelést, a szakmai alázatot, a türelmet, a kitartást, a tudni-, és tanulni akarást, a fejlődni vágyás olthatatlan képességét, a hivatástudatot, és ami a legfontosabb, a tehetséget nem tudjuk pénzért megvenni. Ezek a legfontosabb dolgok, melyek a fotográfiához kellenek, a többi már elhanyagolható. És ez az, amit nem tudunk a képeinkkel bemutatni a különböző platformokon.

Kevesen látják a Social Média által elénk tárt világban, hogy az igazán jó képhez milyen temérdek mennyiségű energiát kell a képbe fektetni. És nem feltétlen a fotózás alatt, hanem azon az úton, ami ahhoz vezet, míg az a kép megszületik.

Összességében ezzel a jelenséggel könnyedén együtt lehet élni. Csodálatos dolog fényképet készíteni, de mindennek megvan a maga helye és piaca. Ha mindezt helyesen felmérjük, majd a megfelelő módon kezeljük, akkor egy jól kiegyensúlyozott szakágat látunk benne.

Ha három szót mondhatnál csak a fotográfiáról, mi lenne az?

Szerelem, hivatás, mosoly.

A karriered során voltak mélypontok? Hosszú volt az út a sztárok fotózásáig? Hiszen mondhatni, a sztárok fotósa vagy.

Így vissza emlékezve azt hiszem nem éltem át mélypontokat a szakmámban ezidáig… gyorsan le is kopogom. Hallottam már alkotói válságról, amely felütheti a fejét egy fényképész életében, de szerencsére a mai napig ez is elkerült engem.

Viszont néhány alkalommal kerültem már nehéz és kínos helyzetbe a pályám alatt, gondolom ez később sem lesz másként, de mindenből igyekeztem leszűrni a lényegi részeket, hogy lehetőleg el tudjam kerülni a jövőben az effajta szituációkat. Egyéb iránt hiszek abban, hogy ezekből a helyzetekből is rengeteget lehet tanulni, talán szükséges is megélni őket.

Azt sem tudom, hogy helyes-e az én munkásságomat karriernek nevezni, amely az értelmező kéziszótár szerint eredményes pályafutást, sikeres előremenetelt jelent. Annyi biztos, hogy relatíve kevés a fotográfiában eltöltött évet tudhatok magam mögött, de ennek ellenére úgy érzem, hogy az eltöltött idő viszonylatában vizsgálva relatíve hamar sikerült olyan emberekkel sikeresen és eredményesen együtt dolgozzak, akik ma meghatározó szerepet vállalnak a közösségi média, valamint a bulvár számos területén…és celebnek hívjuk őket.  Sokakkal közülük a mai napig rendszeresen dolgozok együtt, és már-már baráti viszony alakult ki közöttünk.

A mai influencer világban, szerinted a fotósok szerepe fel vagy inkább leértékelődött? Mindenki profi fotókkal akarja megtölteni az Insta albumát. De vajon ezzel a fotósoknak több munkája lett vagy kevesebb?

Húh, nah ez egy kemény kérdés…vagy inkább összetett téma. Igyekszem egy nagyon rövid és tömör választ adni.

Azt, hogy mitől válik profi egy fotó, arról nagyjából korábban már beszéltünk. Ha valaki professzionális fényképekkel szeretné megtölteni az Instagram profilját, akkor annak értelemszerűen a fentebb taglalt készségekkel rendelkező professzionális fotós munkájára lesz szüksége. Ha pedig mindezt sikerült helyesen felmérni, akkor ez dúsítja a hivatásszerű fotósok munkáját és kifejezetten élénkíti a piacot.

Természetesen ahhoz sok tényező együtt állására van szükség, hogy valaki megengedhesse magának azt, hogy rendszeresen professzionális fotósorozatot készítsen magáról.

Az Influencer világra pedig a gyakori posztok jellemzőek, napi szinten értve, akár napszakonként több alkalommal is. Az ilyen tartalommegosztási szokásokat pedig nem lehet 100%-ban kielégíteni a pro körülmények között készült fotókkal, egész egyszerűen a képek kidolgozásának ideje sem teszi mindezt lehetővé, hogy mást ne említsek. Ebből kifolyólag fej-fej mellett haladnak a mobillal készült, és általuk szerkesztett képek jelentősége az érintettek profiljain a profi fotósok képeivel.

Nem gondolnám viszont, hogy emiatt kevésbé játszana fontos szerepet a fotósok munkája, sőt, azt tapasztalom, hogy az Influencerek is szintén így látják. Felismerték, hogy a napi szintű bejelentkezéshez, pusztán az „online jelenléthez” elég egy mobilos fénykép is, mely a közösségi média platformokon kielégítő minőséget nyújt.

Összességében véleményem szerint szimbiózisban van a jelenség egymással.

Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy fotós-modell jól tudjon együtt dolgozni? Mi az, amit Neked is bele kell vinned a dologba, és mi az, amit a modellnek kell biztosítania?

 Nagyon jó a kérdés…én úgy gondolom, hogy egy kép sikere múlhat azon, hogy a fotós-modell „kapcsolat” adott fotózáson jól működjön. Mert klasszikus értelemben véve mindenki modell adott pillanatban, aki az objektívem és a kamerám előtt áll, ül, fekszik…stb.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy egy esküvői kreatív sorozat esetében az ifjú pár is éppúgy a modellem, mint akár egy hivatásszerű modell, melyet a fotózási munkára biztosított egy modellügynökség. A különbségek többek között a kamera előtti mozgás rutinjában, az önismeretben, a modellpózokban és a terhelhetőségben rejlik.

Jellemzően pedig a fényképészek 99%-a nem professzionális modellekkel dolgoznak, az elvárások pedig a képek egészét tekintve ennek ellenére is magasak. És amint említettem is, a kép sikere múlhat a megfelelő fotós-modell „kémián”.

Szerintem a kommunikáció a legfontosabb. És nem arra gondolok ezalatt, hogy képesek legyünk elmondani, hogy mit akarunk látni, hanem, hogy képesek legyünk megérteni és elfogadni, amit a modell akar kapni tőlünk.

Tehát nem a modellt akarom adott esetben magamra hangolni, hanem én hangolódok a modellre és ennek a szemléletnek a mentén kommunikálok a fotózás nulladik percétől kezdve a fotózás alanyával egészen az elkészült kép átadásáig.

Nem tudom miért, de szerencsére nekem ez relatíve könnyen megy. Teljesen mindegy számomra, hogy a modellel ismertük-e egymást korábban, vagy nem, illetve hogy milyen korú, vagy nemű az illető. Biztos tanulható ez a fajta készség, de azért sokaknak ez nehézséget okoz…nekem szerencsém van ilyen téren.

A párod hogyan viseli a munkád? Valószínűleg nagyon türelmes nő lehet, ugyanis ezt kevesen bírnák csak úgy elviselni, nem? :)

Korábban sok alkalommal említettem a szerencsét, mely végig kísérte eddigi pályámat, de azt hiszem, ha ezt a szerencsét jelzőkkel kellene illetni, akkor a „legnagyobb” lenne a legmegfelelőbb rá ebben a kontextusban.

Bár ebben ismét volt egy kis viccelődés, de valóban szerencsésnek mondhatom magam, de nem amiatt, amire most mindenki gondol.

Elmondhatom magamról, hogy egy olyan Nő van az életemben, akire mindig is számíthattam, és nem csak a munkát illetően. Láthatatlanul biztosítja a háttérben számomra azt a mikrokörnyezetet, mely hozzásegít ahhoz, hogy olyan ütemben és módon tudjak előre menni a szakmámban, melyet helyesnek látok.

Talán a türelemnek itt nincs is jelentősége, hiszen nem kéri, hogy idővel változtassak bármin is, ami a szakmámat illeti. Mindent tud a fotográfiáról, belelát a szerkezetébe, és tudja, hogy nem érheti meglepetés.

Sokan nem tudnak túl tekinteni a sztereotípiákon, melyek akár ezt a szakmát is jellemzik. Talán azok számára lehet ez a kérdés és a rá adott válasz érdekes.

Egyéb iránt pedig egy bizalmi kapcsolatban, helyes önismeret és normális érzelmi intelligencia mellett ugyan olyan hétköznapi munka ez is, mint bármi más.

Emellett egyforma intenzitással éljük meg a sikereinket, vagy néha a „kudarcainkat”.

Talán a siker élmények egyensúlya a legfontosabb. Ő is teszi a dolgát és sikeres az Ő szakmájában, és én is teszem a dolgomat. Nem gátoljuk egymást.

Egyikünknek sem kell a másikat vállal támasztani és alárendelnie önmagát a másiknak csak azért, hogy annak előre mutasson az élete… és talán ez a legfontosabb, és ebben vagyunk nagyon, de nagyon szerencsések.

Ki a Lung Andris civilben? Rólad vajmi keveset tudhatunk.

 Ajjaj, kis is az a Lung Andris civilben…de nehéz kérdés.  Tény és való, hogy még a közösségi média platformok személyes oldalát is a munkáimmal töltöm meg, nem pedig a magánéletem különböző mozzanatait bemutató képeivel.

De abszolúte a koncepció része, mármint inkább tudatosságot mondanék. Számomra azokon a felületeken, melyeket módom és lehetőségem lenne kicsit betekintést engedni a magánéletembe, az tudatosan 99%-ig munka jellegű tartalommal van feltöltve. Mindig is óvtam a privát szférát, az maradjon meg csak nekem, nem mintha érdekesebb lenne, mint bárki másé.

De ha pár gondolatban meg kellene fogalmazni, hogy milyen is vagyok a civil életben, akkor azt mondanám, hogy vékony és törékeny a jég a munkám és a magánéletem között. Sajnos sokszor alig tudom szétválasztani a kettőt, mivel szerelem szakma az enyém, ezért számtalanszor azon kapom magam, hogy akarva, akaratlanul is erről beszélek a szeretteim, ismerőseim, barátaim előtt.

A szabadidőmben is főként a szakma jár a fejemben, vagy valami éppen aktuális önálló projektem miatt ülök a számítógépem előtt. Esténként pedig kutatok az interneten és tágítom a tudatom. Az utóbbi időben viszont ezt igyekszem tudatosan is másképp csinálni és több időt eltölteni azokkal, akiket szeretek.

Ettől függetlenül mozgalmasnak mondhatom az életemet, nincs benne üres járat. Az utóbbi években több hónapon átívelő, nagy volumenű projektben voltam / tunk benne, jelenleg is fut egy ilyen, ami még jó pár hónapig biztosítja a programot.

Azt hiszem, olyan vagyok, aki alig, hogy túl van valamin, kitalál magának valami újabb célt, melyet igyekszik megvalósítani. Engem ez mozgat és visz előre.

Köszönöm az interjút!

0 válaszok

Szólj hozzá

Szeretnél te is hozzászólni?
Regisztrálj ingyenesen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük